Az alábbiakban bajtársunk, Dr. Szabó Csaba beszámolóját olvashatják:

 

A Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület küldöttsége Erdővidéken

2018. március 15-én

 

 

A Zalai 47. Honvédzászlóalj Hagyományőrző Egyesület két tagja képviselte Zalaegerszeg megyei jogú város lakosságát az erdővidéki testvérváros, Barót 2018. évi március 15-ei ünnepségein.

 

Tuboly Kálmán hagyományőrző főhadnagy társaságában 2018. március 13-án este kilenc órára érkeztünk meg Barótra. Amikor a szakadó esőben Köpecnél áthaladtunk az Olton, az utat már csak sejteni lehetett, körös-körül mindenütt tengernyi vizet láttunk. Érkezésünk után másfél órával le is zárták az Olt-hidat, illetve a Brassó felől Barótra vezető utat. A 2018. évi márciusi erdővidéki megemlékezéseket sajnálatos módon beárnyékolta az Olt áradása. Március 14-én délután Bodvajon a vashámornál még többszázan ünnepeltünk, de a baróti polgármester és munkatársai éjjel már az ártól veszélyeztetett területeken menekítették a lakosságot.

 

Puchner Antal Szaniszló erdélyi főhadparancsnok osztrák tábornok 1848. október 18-án megtagadta az engedelmességet a magyar országgyűlésnek és ostromállapotot hirdetett ki Erdélyben. December közepéig csaknem egész Erdély a császáriak kezére jutott. 1848. november közepén Sepsiszentgyörgyön elhatározták Háromszék önvédelmét. Ekkor szólalt fel a székely kisnemes, mesterember Gábor Áron is: „Uraim! Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs munitio, nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyú, lesz munitio, a mennyi kell.”

Gábor Áron Bodvajon látott munkához az erdei vashámornál. Az első két ágyút 1848. november 28-án mutatták be Sepsiszentgyörgy főterén, és sikeres lövést is végrehajtottak. Gábor Áron munkatársa szerint 1848. november és 1849. június 20. között Háromszéken összesen 70 ágyút öntöttek.

 

A Bodvaji hámornál a hűvös idő ellenére is két-háromszáz ember gyűlt össze 2018. március 14-én, hogy megemlékezzen 1848/49 hőseiről.

Szabó Csaba hagyományőrző őrnagy tolmácsolta Zala üzenetét Erdővidék népének. Elmondta, hogy egy zalai talán Erdélynek ebben a régiójában érzi legjobban magát, mert Erdővidék emlékezteti a hetési, göcseji, zalai embereket leginkább szülőföldjükre. Ezért is van az, hogy a zalaiak Erdélybe, Erdővidékre érkezve, hazatérnek, otthon vannak. Az őrnagy beszédében a Zalai 47-esek helytállását párhuzamba állította Gábor Áron és székely társai kitartásával. A zalai honvédek nagy áldozatok, sok nélkülözés közepette végigharcolták az 1848/49-es szabadságharcot. 3312 kilométert tettek meg Zalából az Alföldön, a Felvidéken keresztül Buda ostromáig, ahol legnagyobb haditettüket végrehajtották, majd egészen Világosig meneteltek, ahol kényszeredetten ők is letették a fegyvert. A székely honvédők is dacoltak a hatalmas túlerővel, amíg csak lehetett. Az ősök kiállása adjon erőt a leszármazottaknak is.

„Földet nem eladni, iskolát fenntartani, hitet megtartani!” fejezte be Szabó Csaba a beszédét.

Koraeste a két zalai hagyományőrző részt vett a Zathureczky-temetőben tartott megemlékezésen és díszőrséget álltak ifj. Zathureczky István huszárszázados sírjánál, és megemlékeztek Bem apó orvosának, Simonfy Sámuel emlékművénél is.

 

Az éjjel a víz volt az úr. Köpec és Ágostonfalva környékén 300 embert kellett kitelepíteni lakásaiból az éjszaka folyamán. Az elhelyezésükről Lázár Kiss Barna András baróti polgármester és az önkormányzat gondoskodott. Másnap délelőtt, március 15-én két programot is le kellett mondani, mert az 1848-as megemlékezések színhelyeit elöntötte az Olt. A városi ünnepségre délután került sor Barót központjában, de bizonytalan volt, hogy a polgármester úr egyáltalán el tudja-e mondani köszöntőjét, vagy a buzgárokat kell elhárítania a gáton. Mintha a Jóisten is azt akarta volna, hogy a barótiak együtt ünnepeljenek, délutánra kisütött a nap, megnyugodott a természet, elmaradt az ár második hulláma. A kisváros főterén, a Diákdombon 2-300 ember gyűlt össze. A majoretteket, a fúvós zenekart, a vegyeskórust, a szavalatokat és az ünnepi beszédeket hálásan fogadták a barótiak. Lázár Kiss Barna polgármester úr, akinek a szemein látszott a kialvatlanság, a fáradság, Csige Sándor Zoltán csíkszeredai vezető konzul, aki Orbán Viktor miniszterelnök köszöntő levelét olvasta fel, és Palkó Zalán Koppány, felsőrákosi unitárius lelkész mellett a Zalai 47-esek is megosztották gondolataikat az ünneplőkkel. Szabó Csaba hagyományőrző honvéd őrnagy átadta Balaicz Zoltán polgármester úr, Zalaegerszeg megyei jogú város képviselőtestülete és a város polgárainak üzenetét az Erdővidékieknek és a testvérváros Barót lakóinak. Ünnepi beszédében utalt az Olt áradására. Elmondta, hogy különösen a fenyegető helyzetekben kell ember a gátra. Ma az áradó folyót nézzük aggodalmasan, de a magyarság ezer éves kárpát-medencei történelmében, különösen Erdővidéken és a határokon, gyakran kellett az idegen ellenséggel szemben helytállni. A veszteségek ellenére is itt vagyunk, együtt vagyunk Zalaegerszegtől Barótig, magyarok vagyunk. Szabadon ünnepelhetjük március 15-ét Erdővidéken. De nem volt ez mindig így! A szabadságért meg kellett küzdeni, a szabadságot meg kell becsülni és át kell adni az utódoknak! Hogy a következő évszázadokban is együtt ünnepelhessenek zalaiak és barótiak. Tuboly Kálmán hagyományőrző honvéd-tüzér főhadnagy átadta Lázár Kiss Barna polgármester úrnak és Barót városának a háromszéki Szabó Lajos bácsi által rajzolt térképet, ami részletesen bemutatja a Zalai 47-es Honvédzászlóalj 1848/49-es küzdelmeit.

 

A Baróton töltött két nap során élményekkel és új barátokkal gazdagodtunk. Az ünnepség után elköszöntünk házigazdáinktól és a Hargitára, Szentegyházára utaztunk.

Részt vettünk a Haáz Sándor karnagy úr vezette gyermek-filharmonikusok március 15-ei ünnepi hangversenyén, akik már két alkalommal Zalaegerszegen is felléptek. Tuboly Kálmán erről is megemlékezett ünnepi beszédében. Köszönetet mondott a magyar kultúra ápolásáért Haáz Sándornak és a gyermekeknek, a szentegyháziaknak, akik nemcsak őrzik, de át is adják az örökséget. Az értékőrzés folyamatos küzdelem, amiben részt kell vennie minden jószándékú magyarnak. Küzdeni kell a tudatlanság ellen is, ezért az anyaországból minél több embert el kell hozni Erdélybe, a Székelyföldre, hogy megismerjék az itt élőket, az itteni magyar világot a kétkedők, a „kicsiszívűek” is. Merni kell nagyot álmodni, és az álmokért tenni kell, mert akkor az álmok valóra válnak. És hinni kell! A „magyar hiszekeggyel” fejezte be Tuboly Kálmán a beszédét. A teltházas koncerten a vastaps bizonyította, hogy sokan hisznek a közös jövőben.

 

Szabó Csaba és Tuboly Kálmán hagyományőrző honvédek